Az Őrség
Már a neve is beszédes. A 20. századi szájhagyomány szerint 108 család kapott itt őrállásokat a honfoglalás után, majd a király népeként, saját költségükön, saját fegyvereikkel védték a nyugati határokat.
A természettel harmóniában alakították a táj arculatát, melyet a mozaikos térszerkezet jellemez. A tájba simuló házak körül kaszáló-gyümölcsös, mellettük kisparcellás szántóföld, legelő, rét, patak, erdő terül el.
Az Őrségben letelepedők helyválasztását a védelem és a vízellátás egyaránt meghatározta. A dimbes-dombos tájban létrejöttek a “szerek”, amelyek a dombtetőkre épült házcsoportokat jelentik. Az egyes szerek elnevezésüket jellemzően a megtelepült családról (pl. Baksaszer, Siskaszer) vagy valamely földrajzi meghatározottságról (pl. Felsőszer, Alszer), szakrális épületről (Templomszer) kapták. A szerek összessége alkotott egy községet - napjainkban leginkább már csak Szalafőn látható.